Hát megint itt vagyok. A tegnapit átnézve a helyesírási hibák 😀 Bocsi de mivel így is tökéletesen érthető így nem javítom ki 🙂 Ez egy egyszerű mezei egér naplója így olyan lesz amilyen. persze a fejlődés lehetőségét megadva magamnak, a tökéleteítés lehetőségét fenntartom 🙂

Szóval…

Hát nehéz. Még mindig. Csapong a gondolat, az érzés és az érzet itt a kicsi agyamban. A reggeli meditációban szépen került rá fény aminek nagyon örülök így ma könnyebb…

Más

Tegnap megkaptam a 12. felsimerés könyvet (lehet hogy nem ez a címe de most nem jut az eszembe 🙂 elkezdtem olvasni… az első kettő szerint éltem eddig 🙂 csak nekem természtes volt, hogy hiszek abban hogy véletlenek nincsnek valamint abban, hogy hogy is járunk életről életre … mint társadalom. Szeretem amikor a rám találó könyvekben arról olvasok, hogy jó felé megyek 🙂 próbálkozok menni 🙂

amikor mostanában keresem magam, némi leltárkészítés után oda jutok:

tanultam mint a güzü 🙂 (nem tudom milyen állat a güzü de biztos sokat csinál mindenfélét 🙂 – azért, hogy olyan életel éljek ami előre visz. Tanulmányaim során megtanultam a körülöttem lévő világot komplexebben szemlélni és átláthatóbbá tenni… amiért végtelenül hálás vagyok.

bulímiás voltam, de mára eljutottam oda, hogy nem gyűlölettel és keserűséggel gondolok a testemre. Szeretem magam 🙂 Szeretem a testem is, mert a lelkem itt lakik 🙂 Örülök, hogy élvezem az ételeket és már azért eszem élvezettel hogy éljek 🙂

A testmozgás már a mindennapjaim része ugyanúgy ahogy a lelki olvasás és a mindennapi meditáció is 🙂 ezekre nagyon büszke vagyok A mindennapi medicátió akkor lett rendszeres, amikor bezárták a sulit. A mindennapi testmozgás pedig most a legutóbbi nagy “világrengés” eredményeképpen. Végülis ezekből ezt profitáltam, így hálás ezekért is vagyok.

Akkor egenlőre ennyi 🙂