Hát megpróbálom, mivel az angyalkártyában ismételten az írás jött ki. Nem tudom meddig fog tartani, de a héten megpróbálom végig csinálni (ok Yoda mester szerint, csináld vagy add fel de ne próbáld 🙂

Mit is írjak? Hiányzik Nem tudom mi is valójában ami hinyzik. A hangja, a nyugodtsága, vagy az az erő amivel hozzám kötődött … De hiányzik. Tegnap nehéz volt és mai is azzal keltem, hogy fáj a szívem. Hiába a reggeli meditációs segítség most sajog a seb a fehér fény alatt.

Nehéz írnom Róla. Az érzésekről is amiket átéltem itt ben. A változásnak nagy ára van, el sem tudtam képzelni hogy mekkora. Amikor hozzányúltam a mágiához nem hittem benne, de beláttam, hogy magamtól már nem tudok többet tenni a változásért. Néztem, hogy mindenki körülöttem megy az úton, családot alapít és gyereke lesz… csak én maradtam egy helyben, azzal az illúzióval hogy megyek valamerre… És amikor azt hittem elindultam, végre boldog voltam pár percig… és akkor érezte úgy a sors, hogy eljött az idő. Imádom az angyalok humorát, mert mindig tudják kit billentsenek fenékbe amkior szükség van rá. Azon az őszi reggelen Őt … és most nincs… vagyis hogy egy nagy bölcset – Micimackót – idézzek:

Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?

De Ő úgy döntött hogy marad. És hogy maradhasson mindent megtesz… remélem jól döntött. Sajnálom, hogy néha emberek akik fontosak voltak egymásnak (jó most jöhetne, hogy egy hazug volt és szemét állat, de tegyük fel, hogyvalamennyire őszinte volt ) nem maradhatnak barátok… egyrétsz, mert a másik boldogsága olyan mintha élve nyúznák meg az embert másrészt pedig az egyik jelenléte folyamatosan arra emlékeztetne, hogy lépni akart…

Sokat olvastam, hhogy hogy álljunk fel, éljünk tovább… sokan nem értik, hogy lehet még ennyi idő után is érezni bármit.. “miért nem léptél már túl rajta?” … de ha csupasz fenékkel és egyedül állsz szemben az élet egyik legnagyobb misztériumával a szerelemmel … akkor kicsit nehezebb megtalálni magad… amikor elvesztél és feladtál magadbl mindent, hirtelen úgy döntenek hogy hopsz… ismét legyél önmagad. De hogy? Merre indulj? Hiszen a határok fezsegetésével épp a régi világ amit felépítettél semmisült meg…

sok időbe telt, de most már látok színeket… és újra tudok mosolyogni reggel mikor kinyitom a szemem…

szóval mára ennyi…

Megyek ésp róblok továbbléni és majd holnap jövök